Úgy gondolom, nem sokat, hiszen a 286 K1-es busz történetét maga a tervező, László Anna Az Ikarus Story 11. kötetében részletekbe menően összefoglalta, és további számos cikk született már róla. Mégis, most, hogy a kezembe akadt a Crown Coach Corporation néhány korabeli hírlevele – bennük az amerikai–magyar kapcsolattal foglalkozó írásokkal –, jó alkalom nyílik arra, hogy a kor és az együttműködés hangulatát, szellemét is megidézzük.
A „Rag” szó a kiadvány címében egy szellemes szójáték része, amely két dologra is utal egyszerre: az angol nyelvben a „rag” eredetileg rongyot jelent, de az újságírói és nyomdai szlengben régóta használják újságokra, magazinokra vagy hírlevelekre (például a „local rag” kifejezés a helyi újságot jelenti). Ebben a kontextusban a Crown Coach Corporation egy kis öniróniával, játékosan „lapfecniként” vagy „újságocskaként” hivatkozik a saját céges kiadványára. A cím ugyanakkor kulturális és zenei utalás is lehet: a „Twelfth Street Rag” (A 12. utcai Rag) egy világszerte ismert, 1914-es ragtime zenei kompozíció címe, amelyet Euday L. Bowman írt. Mivel a Crown Coach gyártelepe és központja Los Angelesben, a 12. utcában (12th Street) működött, adja magát, hogy a szerkesztők kölcsönvették ezt a népszerű amerikai dalcímet. A zenei címben a „Rag” magát a ragtime zenei stílust jelöli. A névválasztás tehát egy zseniális kettős utalás: egyszerre jelenti a „12. utcai hírlevelet”, miközben egy klasszikus dallamot is megidéz a dolgozók számára.
A havonta megjelenő, borítóval együtt 14 oldalas füzet mérete megegyezett egy félbehajtott US Legal méretű papíréval. Ez a formátum (a normál „Letter” méret mellett) az Egyesült Államokban hagyományosan az egyik legköltséghatékonyabb és legnépszerűbb módja volt a céges hírlevelek, belső tájékoztatók és kisebb brosúrák nyomtatásának, hiszen nem igényelt egyedi papírméretet, csupán egy szabványos ív félbehajtását és tűzését. Tartalmát tekintve többnyire két oldal foglalkozott a gyárral vagy a termékekkel kapcsolatos történésekkel. Javarészét azonban a dolgozókat érintő információk (munkaévfordulók, nyugdíjazások, születésnapok) tették ki, kifejezetten családias jelleget adva a vállalati lapnak. Emellett képes viccek vagy rövid – például a tisztaság fenntartását ösztönző – szlogenek kaptak benne helyet. Összehasonlítva az Ikarus dolgozói lapjával, annak terjedelmével és tartalmával, azonnal érezhető a két vállalat közötti méretkülönbség. A kéthetente megjelenő magyar kiadvány is jelentős helyet szentelt a dolgozók és életeseményeik bemutatására, segítve a közösségépítést, ugyanakkor minden fontos szakmai, műszaki és gazdasági hír, illetve téma szerepelt benne, ami ma is értékes támpontot nyújt a gyár történetét kutatóknak.
A következőkben a kiadvány 1978. júliusi és augusztusi számainak a Big Red-et és László Annát bemutató írásának fordítása olvasható.
A JÖVŐ KEREKEKEN
Gyanítjuk, hogy időről időre sok dolgozónk látta már a hátsó telephelyünkön parkoló, vagy a 12. utcán fel-alá hajtó nagy, piros buszt. Azt is sejtjük, hogy aki csak látta, elgondolkodott azon, vajon milyen történet állhat mögötte.
A dolog valójában felettébb érdekes. A busz egy Ikarus 286-os modell. Ez egy kifejezetten az Egyesült Államok számára tervezett prototípus, amelyet a Crown a 286-os szériamodellek értékesítésének ösztönzésére fog használni. Ez az egyik legnagyobb valaha épített autóbusz: 60 láb (kb. 18,3 méter) hosszú – ami 20 lábbal haladja meg a Crown legnagyobb iskolabuszának hosszát –, és 102 hüvelyk (kb. 2,6 méter) széles, azaz 6 hüvelykkel szélesebb a mi iskolabuszainknál. A járművet a magyarországi Budapesten gyártja az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, amely a világ egyik legnagyobb autóbuszgyártó vállalata (évente mintegy 12 000 buszt építenek).
A „Nagy Piros” legelképesztőbb tulajdonsága azonban valószínűleg az, hogy ez egy „csuklós” autóbusz. Ez azt jelenti, hogy kanyarodáskor a jármű középen megtörik. Valójában ez a hajlékonyság, valamint az a tény, hogy az első és a hátsó tengely is kormányzott, teszi a 60 láb hosszú Ikarust pontosan olyan jól manőverezhetővé, mint egy hagyományos, 40 lábas autóbuszt!
Jóllehet az Ikarushoz hasonló csuklós buszok még nem terjedtek el széles körben az Egyesült Államokban, Európában, Skandináviában és Dél-Amerika egyes részein már teljesen megszokottnak számítanak. Mivel a 60 lábas csuklós buszok üzemeltetési költségei csak minimálisan haladják meg a normál méretű városi buszokét, miközben utaskapacitásuk jóval nagyobb (akár 110 felnőtt utas szállítására is alkalmasak), sokkal hatékonyabb üzemanyag-felhasználást és kedvezőbb járművezetői bérköltség-eloszlást tesznek lehetővé. Az Egyesült Államok számos városi közlekedési vállalata mérlegeli a csuklós buszok forgalomba állítását az autópályás ráhordó vonalakon és a nagy forgalmú városi útvonalakon, hogy ezáltal is javítsák működési hatékonyságukat.
Jelenleg még csak egyetlen közlekedési társaság tesztelte a Crown Ikarus bemutatóbuszát: a Los Angeles-i Southern California Rapid Transit District. A szakemberek kifejezetten elégedettek voltak a jármű manőverezhetőségével és teljesítményével. A jelenleg is zajló módosítások sorozatának befejezése után az Ikarus demonstrátor számos további városi buszvonalra is ellátogat majd bemutató és kiértékelés céljából. Ezek sorába tartoznak majd a Long Beach-i, a San Francisco-öböl menti, a sacramentói, a San Mateó-i, a portlandi és a seattle-i közlekedési hatóságok, végső soron pedig akár a távoli New York városi buszszolgáltatói is.
Bár a Crown számára még rengeteg feladat van hátra az Ikarus-projekt kapcsán, remélhetőleg egy-két éven belül a Crown Coach által értékesített csuklós Ikarus autóbuszok sokkal megszokottabb látványt nyújtanak majd az amerikai városok utcáin.
– A „The 12th Street Rag” 1978. júliusi kiadásából
EGY KÜLÖNLEGES HÖLGY
Előző számunkban egy cikket közöltünk a „Nagy Pirosról”, a 60 láb hosszú Ikarus csuklós bemutató városi autóbuszunkról. Úgy gondoltuk, a jelenlegi számban sok Crown-alkalmazott számára érdekes lehet egy rövid történet László Annáról, a házon belüli Ikarus projektmérnökünkről.
Anna Aradon született, de 1941 óta Budapesten él. 1958-ban kezdett dolgozni a budapesti Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban szerkesztő rajzolóként. Az Ikarusnál nem telt el sok idő, mire rájöttek, hogy Annából kiváló mérnök válhat, hiszen néhány rövid évvel később ösztöndíjat nyert a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol megszerezte a mi mesterdiplománknak (Master of Science) megfelelő magyar gépjárműmérnöki végzettséget.
Anna mintegy három éve felel az amerikai exportra szánt Ikarus 286-os csuklós modell fejlesztéséért. Ő tervezte és fejlesztette ki a prototípusunkat a gyár szabványos európai csuklós buszainak továbbfejlesztéseként. Ez óriási feladat volt, mivel ennek a busznak nemcsak az összes amerikai jogszabályi előírásnak kellett megfelelnie, hanem a program kezdetén arról is döntés született, hogy a lehető legtöbb amerikai gyártmányú alkatrészt fogják felhasználni benne. Ennek eredményeként Anna a budapesti Ikarus gyárban, anélkül, hogy valaha is járt volna az Egyesült Államokban, Rockwell tengelyek, Allison sebességváltó, Cummins motor, Bendix fékek, Thermo-King légkondicionáló és egyéb komponensek felhasználásával fejlesztette ki a prototípusunkat – ami valóban dicséretre méltó teljesítmény!
Sokan meglepőnek találják, hogy egy nőből mérnök lesz… különösen pedig járműmérnök. Kelet-Európában azonban ez egyáltalán nem ritka jelenség. Valójában a kelet-európai országokban a mérnökök mintegy harminc százaléka nő, és ha ez még nem lenne elég meglepő, a kelet-európai orvosok körülbelül ötven százaléka is nő. Úgy tűnik, a nők emancipációja Európában jóval azelőtt létezett, hogy a hasonló mozgalmak az Egyesült Államokban elindultak volna.
Mivel tölti a szabadidejét egy ilyen tehetséges mérnöknő? Anna hobbijai közé tartozik az autóversenyzés, a gépjárműmotorok felújítása, a klasszikus zene hallgatása, valamint az olaj- és vízfestékkel való festés. Kedvenc zeneszerzői között találjuk Beethovent, Lisztet, Mozartot és Bachot. Kedvenc festőművészei közé tartoznak az olyan klasszikus régi mesterek, mint Da Vinci, Van Gogh és természetesen a híres magyar alkotó, Munkácsy.
És hogyan viszonyul Anna Amerikához? Hiányolja Budapest báját és meghittségét, ugyanakkor élvezi azt a barátságosságot, amelyet az amerikai emberekre jellemzőnek tart.
– A „The 12th Street Rag” 1978. augusztusi kiadásából
