Hosszú évek gyűjtő- és kutatómunkája, több ezer oldalnyi iratanyag áttanulmányozása, műszaki leírások és levelezések gondos feldolgozása, valamint a neves tervezők, Finta László és Pénzes László szakmai hagyatékából származó ritkaságok – rajzok, vázlatok és tanulmányok – rendszerezése után, 2026 elején végre megjelenhet az Ikarus 400-as típuscsalád teljes történetét bemutató könyv első része.
Az eredetileg egyetlen kiadványként tervezett, de a hatalmas mennyiségű anyagnak köszönhetően több mint 800 oldal terjedelmre nőtt könyv így két kötetre oszlik, hogy a történet minden apró részletét bemutathassa. Ez a döntés lehetővé teszi, hogy a kötetek ne csupán adatok gyűjteménye, hanem valódi, mélyreható olvasmányok legyenek. A kötetek a Finta László által elindított és László Annával közösen bővített ‘IKARUS Story’ könyvsorozat hivatalos részei lesznek, ezzel tisztelegve a szerzők és a gyár munkássága előtt.
VÁRHATÓ MEGJELENÉS: 2026. február
“Az ‘új busz’ – így ragadt rá a 400-asokra az elnevezés, és sokunk számára a mai napig így élnek a köztudatban. Idestova negyven éve, hogy közfogalomban is megjelentek az első példányai, elterjedésükre azonban még közel egy évtizedet várni kellett. De talán pont ezért, mivel évekig szinte vadászni kellett rájuk és valóban sok újdonságot hoztak, még akkor is az érdeklődésem középpontjában álltak, amikor már nem is voltak igazán “újak”. Ez a típuscsalád iránti ifjúkori lelkesedés és érdeklődés lett az elmúlt évek munkájának igazi hajtóereje.
A könyv írásába 2016 tavaszán kezdtem bele, az addig összegyűjtött jelentős mennyiségű anyag birtokában. A munka azonban a vártnál jóval összetettebbnek bizonyult. Minden egyes fejezet újabb és újabb kérdéseket vetett fel, ami további kutatómunkát igényelt, így volt, hogy hetekre, hónapokra is félre kellett tennem az írást. Szerzőtársam, Gerlei Tamás kutatómunkája felbecsülhetetlen segítség volt, hogy az alkotómunka folytatódjon. 2022-ben, felkérésemre, Rutkai Lajos, a 400-asok tervezésének egyik kulcsszereplője is csatlakozott a projekthez. Számos személyes és szakmai emléket, rajzot, történetet és dokumentumot osztott meg velünk, és maga írta meg az ezekhez kapcsolódó részeket. Negyedévente egy-egy napra leülve, szinte gyermeki izgalommal és lelkesedéssel böngésztük a fényképeket, iratokat és rajzokat, aprólékos, de biztos lépésekkel haladva a cél felé.
2023-ban került gondozásunkba Finta László szakmai hagyatéka, amely felbecsülhetetlen jelentőségű volt a munka folytatásában. Ekkor tudatosult bennünk, hogy bár a 400-asok darabszámukat tekintve eltörpülnek a legendás 200-as család mellett, mégis egy rendkívül összetett, fontos és tanulságos három évtizedes történetet kell összefoglalnunk. A könyv tehát nemcsak a magyar járműgyártás egy darabját mutatja be, hanem egy korszak szellemiségét is megeleveníti.
2024-ben az elkészült fejezetek lektorálására Pénzes Lászlót kértem fel, aki elképesztő gondossággal és a szakmai részletekre való teljes odafigyeléssel, precizitással emelte az írás minőségét. Laci váratlanul bekövetkezett halála 2025 tavaszán felfoghatatlan veszteség volt számunkra. Annyi befejezetlen beszélgetés, annyi terv maradt még, személyisége és tudása óriási űrt hagyott maga után.
A lektorálás feladatát ezt követően Légrádi László vette át, aki maga is szintén a gyár, és így a 400-asok történetének részese volt. Nem lehet eléggé megköszönni László Anna támogatását sem, aki a kézirat kritikus olvasójaként az elsők között adott visszajelzést, és bátorított a folytatásra, gyakran egy finom ételekkel megterített asztal mellett.
Nézzük tehát, miről szól az 1. kötet:
Az első fejezet az Ikarus városi autóbuszainak 1948 és 1971 közötti fejlődését tárja fel, a II. világháború utáni időszak városi autóbusz típusaitól a 200-as típuscsalád előkészítéséig. Bemutatja a kezdeti típusokat, a farmotoros modellek megjelenését, és az utasszám növelése és a korszerű konstrukció okán elindult fejlesztéseket, mint a csuklós Ikarus 180 és a szóló 556. Kiemelt szerepet kap az alacsonyabb padlószintű Ikarus 640-es típus terve, mely a szögletes formavilágával a későbbi 200-as sorozat előfutárává vált és a piaci nyomás hatására egységesített fejlesztések során a 200-as család korszerű városi modelljének, a 240/242 típuspárnak a létrejöttéhez vezetett. Kitérünk a nemzetközi trendekre is, mint a holland CSA és a német VÖV szabványok, melyek már az alacsony padlószintű járművek iránti igényt tükrözték, és az Ikarus 190-es „VÖV busz” tapasztalataira is. A fejezet második felében Finta László több évtizeden keresztül csiszolt „Citybus” koncepcióját és a városi autóbuszokkal kapcsolatos ötleteit mutatjuk be a legendás formatervező számos, eddig publikálatlan rajzán és vázlatán keresztül.
A könyv második fejezetében az 1971 és 1978 között zajló szovjet-magyar Egységes Városi Autóbusz Fejlesztési Program történetét mutatjuk be, amely a magyar-szovjet autóipari együttműködés keretében indult el. Részletesen tárgyaljuk a fejlesztés fázisait, a célkitűzéseket és az új autóbuszcsaládra vonatkozó követelményeket, különös tekintettel az alacsony padlómagasságra, a gazdaságos gyártásra és üzemeltetésre, valamint a biztonságra és környezetvédelemre. Bemutatjuk az Ikarus 900-as típuscsalád tervcélját, a lehetséges motor- és sebességváltó-variációkat, a modulrendszerű vázszerkezetet, és a különböző motorelrendezéseket. Kitérünk a szovjet MIR 11-630 és a magyar eK 372 előkísérleti autóbuszok fejlesztésére és tesztelésére is, valamint az azokból levont tanulságokra, amelyek végül a projekt lezárásához vezettek, de mégis értékes tapasztalatokat eredményeztek a magyar járműgyártás számára. Végül, a fejezet foglalkozik a GMP 3-80 hidromechanikus sebességváltó és az ékes fékrendszer fejlesztésével és kipróbálásával, bepillantást engedve a korszak műszaki kihívásaiba és megoldásaiba.
Ezt követően az 1978-79-es időszakba kalauzoljuk az olvasót, bemutatva a tervezési program teljes újraindulását, az Ikarus 400-as típusú városi-elővárosi autóbusz család műszaki tervezésének részleteit, amely az egységes városi autóbuszcsalád kezdeti szélesebb palettájáról végül egy 11 méteres városi típusra redukálódott. A könyv részletesen tárgyalja a műszaki követelményrendszer kidolgozását, a közös szerkesztőiroda munkáját, a főegységek (motor, sebességváltó, futóművek) elrendezésével és beépítésével kapcsolatos kihívásokat és kompromisszumokat, különös tekintettel a Rába és Ikarus közötti motorfejlesztési nézeteltérésekre. Emellett betekintést nyújt a karosszéria és vázszerkezet kialakításába, a fűtési és szellőztetési rendszerekbe, valamint az elektromos hálózat tervezésébe, rávilágítva a korszak technológiai lehetőségeire és a tervezési folyamatban részt vevő szakemberek munkájára.
A negyedik fejezet az Ikarus 400-as típuscsalád kísérleti járműveinek 1979 és 1983 közötti fejlesztési folyamatát mutatja be, részletesen ismertetve az első és második sorozatú prototípusok műszaki paramétereit, konstrukciós kihívásait és tesztelési eredményeit. A fejezet kitér a hazai háttéripar hiányosságaira, a motorok, sebességváltók és futóművek körüli nehézségekre, valamint a szovjet-magyar együttműködés ellentmondásaira, különös tekintettel a LiAZ gyár rekonstrukciójára. Az olvasó betekintést nyerhet a formatervezési folyamatba, a szervezeti változásokba és abba, hogy a kísérleti időszak tapasztalatai hogyan járultak hozzá a 400-as buszcsalád későbbi sorozatgyártásához. Ebben a fejezetben ugyancsak számos publikálatlan rajzon keresztül érzékeltetjük, hogy Finta László 1978 és 1981 között hogyan alakította ki az Ikarus új városi autóbusz családjának formáját.
A következő szakasza a történetnek már az Ikarus 415-ös autóbusz típusának a prototípusoktól a szériagyártásig tartó fejlődését mutatja be 1984 és 1990 között. Részletesen tárgyalja a fejlesztési folyamatokat, az előszériás járművek műszaki specifikációit és tesztjeit, kiemelve a Rába-AVL D12U motorok és a különböző sebességváltók (Praga, GMP, Voith) alkalmazását, valamint az ezekkel kapcsolatos problémákat. Kitér a típus formatervi változásaira, a frankfurti IAA kiállításon való bemutatkozásra, a BKV-nál és Volánnál szerzett üzemi tapasztalatokra, illetve a különféle vizsgálatokra. Bemutatja a későbbi változatokat, mint a 415.02 (városközi), 415.04 (bemutató és BKV széria), 415.03 (Cummins motoros), a szovjet 415.08, illetve a 415.07 és 415.09 (LIAZ motoros) és 415.11 (DAF motoros) modelleket, felvázolva a gyártási nehézségeket és a problémák megoldására tett kísérleteket. A fejezet áttekintést ad a fejlesztések mögött álló mérnöki kihívásokról és az iparági együttműködésekről, megvilágítva a típus bevezetésének körülményeit a magyar és nemzetközi piacokon.
Külön fejezetet szenteltünk az Ikarus tolócsuklós autóbuszainak fejlesztésére, az Ikarus 435 típus kialakítására. A fejezet bemutatja azokat a mérnöki kihívásokat, amelyeket a padlómagasság csökkentése és az új, tolómotoros kialakítás igényelt, valamint részletezi a hajtáslánc elhelyezésének és a csuklószög határolásának problémáira adott megoldásokat. Szó esik a korábbi, 200-as szériás kísérleti járművekről, a stabilitásvizsgálatokról, valamint a nyugat-európai cégekkel folytatott együttműködési kísérletekről, kiemelve az Ikarus 284-es és 435-ös prototípusok fejlődését, azok műszaki adatait és tesztelési körülményeit. A fejezet átfogó képet ad a tolócsuklós buszok fejlesztésének komplex folyamatáról, a felmerülő nehézségekről és az innovatív megoldások kereséséről.
Az Ikarus 400-as típuscsalád amerikai piacra szánt modelljeinek, az Ikarus 416-ós és 436-os buszok fejlesztésének és a sorozatgyártás kezdetének izgalmas történetét mutatja be az 1985 és 1991 közötti időszakban a könyv hetedik fejezete. Megtudhatjuk belőle, hogyan alkalmazkodott a magyar gyártó az észak-amerikai igényekhez, a szigorú műszaki előírásokhoz és a “Buy America” törvényhez, a moduláris felépítéstől kezdve a Detroit Diesel motorok és speciális energiaelnyelő lökhárítók alkalmazásáig. A fejezet részletesen taglalja a kísérleti járművek próbáit, az Altoona tesztek jelentőségét, és az Ikarus USA, valamint a későbbi American Ikarus partnerségi törekvéseit a piaci siker érdekében, felvillantva a Jacksonville, San Diego és Houston tömegközlekedési vállalatainak Ikarus buszaival kapcsolatos beszerzéseit.
Az Ikarus az 1980-as évek második felében a brit piac liberalizációjának köszönhetően igyekezett megjelenni városi autóbuszokkal, kihasználva a 396-os típus már elért sikereit. Az Olvasó megismerheti az eredetileg “alvázas 415-ként” tervezett 480-as típus különféle Leyland alvázakra készült terveit, majd a végül DAF SB 220 alvázon megvalósult első változatait és piaci bevezetését. Ugyancsak bemutatjuk az ezidőben az alvázas midibusz koncepció alapján kialakított 400-as modellek terveit is.
A záró részben egy összefoglalót kap az Olvasó a két évtizednyi fejlesztési munkáról és az elért eredményekről, valamint a nehézségekről, akadályokról.
Az új generációs, alacsonypadlós és midi 400-asokkal, gáz- és trolibuszokkal, a típuscsalád sorozatgyártásnak időszakával egészen a gyártás befejezéséig a könyv 2027-ben megjelenő második része fog foglalkozni.
polaris.blog 