Hogy miként szerepelhetnek az északi mondavilág alakjai és a görög mitológia egyik legismertebb neve egyetlen írásban – ráadásul magyar vonatkozással –, elsőre talán meghökkentő, ám a válasz számomra igazi gyöngyszem a magyar buszgyártás históriájában. Ebben az írásomban arra a kutatásra is támaszkodom, amelyet Thomas Wallgren barátommal már idestova több mint két évtizeddel ezelőtt végeztünk, de amely nyomtatott formában – a hely szűke miatt – eddig nem jelenhetett meg.
Svédországban nem ritka, hogy egy üzemeltető az autóbuszait híres helyi lakosokról, történelmi személyiségekről vagy a közösség neves alakjairól nevezi el. Ez a hagyomány számos városban élő gyakorlat: a járművekre egyedi személyneveket festenek fel, leggyakrabban a busz elejére (a útirány jelző mellé) vagy a felszálló ajtókhoz.
Ez elmúlt másfél-két évtizedből jó példa erre Karlstad, ahol a helyi szolgáltató, a Karlstadbuss hálózatában több tucat városi buszt neveztek el ismert helyi lakosokról. Köztük van Alma Andersson, aki az 1880-as években megalapozta a város közösségi közlekedését, valamint Per-Gunnar Andersson raliversenyző is. Örebro térségében a buszok olyan ünnepelt helyi hírességek neveit viselik, mint Ronnie Peterson Formula–1-es pilóta vagy Cajsa Warg történelmi szakácskönyvíró. Hasonló kezdeményezésekkel találkozhatunk Linköpingben vagy Landskronában is.
De hazai példát is hozhatunk: a BKV Volvo 7700A típusú csuklós buszainak egy része is női nevet kapott. Ez a névadási akció a Volvo Magyarország Kft. és a BKV Cinkotai autóbuszgarázsának akkori műszaki és üzemeltetési állományának közös kezdeményezése volt, amellyel azt kívánták elérni, hogy az utasok jobban magukénak érezzék, így kevésbé rongálják meg a járműveket.
Ha mintegy hat évtizedet visszaugrunk az időben, Stockholm vonzáskörzetében – a fővárostól körülbelül 100 kilométerre délnyugatra, a Balti-tenger partján fekvő Nyköpingben – minden jel szerint a skandináv mondavilág ihlette a névadást, legalábbis az ott szolgáló Ikarus buszok esetében. A hatvanas évek második felében és az évtizedfordulón Svédország egyik legrégebbi történelmi városában öt, sőt minden valószínűség szerint hat Ikarus autóbusz is az északi mitológiából származó nevet viselt: Aslög, Sigyn, Loke, Munin és Hugin. Bár a hatodik jármű is feltételezhetően kapott nevet, erről egyelőre nem találtunk hiteles feljegyzést vagy fotót.
Az a történet, hogy az Ikarus 1966-ban miként tudott a fejlett tőkés országok közül elsőként éppen Svédországba autóbuszokat exportálni, már önmagában is izgalmas fejezet. A svédországi értékesítés kezdetben magáncégekkel kötött szerződések alapján indult meg: a Freij, a Gabrielsson, a Munkberg (Bjurtjärnsbuss) és a Persson társaságok összesen nyolc autóbuszt vásároltak. Ezt követően a Volvo adott megrendelést további hat járműre, amelyeket ugyancsak kisebb közlekedési vállalatoknak értékesített. Az üzleti kapcsolatok később még tovább bővültek: a magyar buszok vásárlói közé lépett a Svéd Államvasutak (SJ), majd a stockholmi közlekedési vállalat (SL) is, miközben az Ikarusok kinti forgalmazását a Sundema AB vette át. Ezt az időszakot foglalja össze az alábbi kimutatás.
A hat szóban forgó autóbuszt szintén ezen lista tételei között találjuk: az 1–3. és a 6. sorszámú kocsi a nyköpingi Freijs Busstrafik állományába tartozott, míg a 19. sorszám alatt az AB Nyköpings Omnibustrafik két darab Scania-alvázas, Ikarus 657-es típusú járművét látjuk. A 3. sorszámú Freijs-busz nevéről sajnos egyelőre nem találtunk információt.
| Név | Típus és alváz | Üzemeltető és rendszám | Gyártás ideje |
|---|---|---|---|
| Aslög | P657.00 (Volvo B-715-18) | Freijs Busstrafik, Nyköping D 988 (GNM 518) | 1966. augusztus |
| Sigyn | 657.00 (Volvo B57-60) | Freijs Busstrafik, Nyköping D 982 (A 372) (CRC 872) | 1967. május |
| ? | 657.05 (Volvo B57-60) | Freijs Busstrafik, Nyköping D 999 | 1967. november |
| Loke | 657.10 (Volvo B54-47) | Freijs Busstrafik, Nyköping D 900 (DOM 430) (HTN 648) | 1968. március |
| Munin | 657 (Scania BF 110-63) | Nyköpings Omnibustrafik D 333 (GNM 923) | 1970 |
| Hugin | 657 (Scania BF 110-63) | Nyköpings Omnibustrafik D 666 (GNM 476) | 1970 |
A Skandináv Mondavilág Ékkövei a freijs-nél
Az Aslög, Sigyn és Loke nevek mögött a skandináv mitológia és az északi mondavilág ikonikus alakjai állnak. Ezek a karakterek nemcsak a régi legendákból ismertek, hanem a 19. századi svéd nemzeti romantika művészetében, sőt a modern mindennapokban és a helyi névadási szokásokban is fontos szerepet töltenek be.
A fenti lista első járműve Aslögről (más néven Aslaugról vagy Krákáról) kapta a nevét, aki nem közvetlenül az istenek, hanem a hősök mondaköréhez tartozik. A híres sárkányölő, Sigurd (Siegfried) és a pajzsszűz Brynhildr lánya. A legenda szerint gyermekként egy hatalmas, üreges hárfában rejtegették, hogy megóvják ellenségeitől – innen ered a svéd művészetben ismert Aslög i harpan (Aslög a hárfában) motívum. Később a legendás viking király, Ragnar Lodbrok felesége lett.
A második autóbusz névadója Sigyn volt, aki a mitológiában Loke hűséges felesége. Amikor Lokét a bűneiért egy sziklához láncolták, és egy viperát függesztettek fölé, amelyből maró váladék csepegett az arcára, Sigyn mindvégig mellette maradt. Egy tálat tartott férje feje fölé, hogy felfogja a mérget. Amikor a tál megtelt, és Sigyn elfordult, hogy kiürítse, a folyadék Loke arcára hullott. Loke ilyenkor fájdalmában úgy rángatózott, hogy a skandinávok ezzel a mitikus történettel magyarázták a jordskalvot (földrengéseket).
A Freijs negyedik Ikarusa Loke (Loki), a skandináv mitológia egyik legösszetettebb, bajkeverő és alakváltó alakja után kapta a nevét. Bár az ász-istenek között élt – mi több, Odin vértestvére volt –, származása szerint az óriások nemzetségéhez tartozott. Rendkívül intelligens és ravasz karakter, aki a történetekben hol segíti, hol katasztrófába sodorja a társait. Kulcsszerepet játszott Baldr halálában, ami miatt a többi isten végül kegyetlenül megbüntette.
Odin hollói
A Hugin és Munin névre keresztelt autóbuszok történetéhez érdemes megismerni Carl-Olof Munkberg nevét is, aki a svéd közlekedési szektor sokoldalú egyéniségeként a buszos és a légiközlekedési iparágban egyaránt meghatározó szerepet játszott a 20. század második felében. Buszos pályafutásának alapját a családi tulajdonú Bjurtjärnsbuss adta, emellett a Fastighets AB Stockholm-Saltsjön vezérigazgatójaként a fővárosi Stockholms Turistbussar turistabusz-flottáját is irányította. Később a Svenska Busstrafikförbundet (a svéd nemzeti buszszövetség) elnökévé is megválasztották, ami az egész ország autóbuszos ágazatának érdekképviseletét jelentette. Eközben komoly légiközlekedési karriert is befutott: a Linjeflygnél gazdasági igazgatóként kezdte, majd a Scanair vezérigazgatója lett, végül 1978 és 1981 között a SAS légitársaság élén állt. Az 1980-as és 1990-es években a Skavsta repülőtér igazgatóságának elnökeként kulcsszerepet játszott abban, hogy a korábbi katonai bázisból sikeres polgári légikikötő, majd a Ryanair egyik skandináviai bázisrepülőtere legyen. Mindezek alapján Munkberg olyan ritka életutat járt be, amelyben a helyi és regionális buszközlekedés szervezése, valamint a nemzeti légiközlekedés irányítása szorosan összefonódott.
Munkberg a két szóban forgó autóbusz megvásárlásakor négy különböző közlekedési vállalatnál töltött be vezető szerepet; ezek a társaságok más-más városokban összesen mintegy 160–170 autóbuszt üzemeltettek. A teljes cégcsoport a Stockholms Enskilda Bank tulajdonában állt, amelyhez olyan ipari óriások tartoztak, mint a Scania-Vabis, a Saab, az ASEA és még körülbelül ötven hasonló nagyvállalat. E szoros tőkés kapcsolatok következtében Munkberg az említett közlekedési vállalatok részére kizárólag Scania-alvázra épült autóbuszokat vásárolhatott. Korábban ugyan beszerzett egy Volvo-alvázas Ikarus-karosszériát a saját családi vállalkozása számára, ám azt a cégét időközben eladta. Az Ikarussal fennálló jó kapcsolatra való tekintettel Munkberg mégis hajlandó volt két karosszériát megrendelni – ebben a vállalatcsoportnál forgalmi igazgatói posztot betöltő Freij is támogatta –, feletteseitől azonban kezdetben csak olyan engedélyt kapott, amely szerint az Ikarustól kizárólag Scania tehergépkocsik magyarországi értékesítése esetén vásárolhat. Ezen a merev feltételen később szerencsére módosítottak, és az ügylet végül tovább erősítette a Scania és az Ikarus ez idő tájt kialakuló, egyre jelentősebbé váló együttműködését. Freij aktív szerepe a járművek üzemeltetésében ráadásul magyarázatot ad arra is, miért folytatódott az autóbuszoknál a korábbi névadási hagyomány. Fontos még megemlíteni Lassu Gábor nevét is, aki jelentős szerepet töltött be ezen buszok kereskedelmi tárgyalásai során.
A Hugin és Munin (óészakiul Huginn és Muninn) elnevezések szintén a skandináv mitológiából származnak, és a svéd (valamint a tágabb északi) kultúrában Odin, a főisten két hollóját takarják. A két madár neve mély szimbolikus tartalommal bír, ami hűen tükrözi funkciójukat: a Hugin név a hugr szóból ered, jelentése „Gondolat” vagy „Elme”, míg a Munin a munr szóból származik, és jelentése „Emlékezet”.
A mítoszok szerint a két holló minden hajnalban kirepül Asgardból, és bejárja a kilenc világot (köztük Midgardot, az emberek földjét). Estére visszatérnek Odin csarnokába, a főisten vállára telepednek, és a fülébe suttogják mindazt, amit láttak és hallottak. Odin lényegében az ő szemükön és fülükön keresztül szerzi meg a világot átfogó bölcsességét és a legfrissebb híreket – ők a főisten legfőbb „hírszerzői”.
Az Edda-énekekben (a Grímnir-énekben) maga Odin így vall róluk, kifejezve aggodalmát az öregedés és a szellemi képességek elvesztése miatt:
„Elme és Emlékezet nap mint nap felderíti a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért szívem még szorongóbb.”
– Edda-énekek (Grímnir-ének), Tandori Dezső ford.
A hollók névadása ma is élő kulturális motívum: a Marvel-filmekben, a különböző videojátékokban (például a God of Warban), sőt a norvég és izlandi kultúrkörben logóként vagy tetoválásmintaként is gyakran feltűnő szimbólumok.
Források:
- Ikarus Karosszéria és Járműgyár Kereskedelmi osztály kimutatása az 1966-1970 közötti Svédországba irányuló egyedi autóbusz-szállításokról (Budapest, 1971)
- Lassu Gábor: ÚTIJELENTÉS Lassu Gábor svédországi útjáról /1970. jan. 13-tól jan. 23-ig/ (Budapest, 1970)
- Buss-Snack fórum (Staffan Sävenfjord, „Från min skokartong del 406: Bjurtjärnsbuss”), 2009. szeptember 2.
https://forum.omnibuss.se/index.php?topic=27713.0