A hazai közforgalmú Ikarus 250-es autóbuszok 1969 és 1982 között

dr. Lovász György – Kukla László

Az Ikarus 200-as család elsőként sorozatgyártásba került típusának, az Ikarus 250-es létrejöttének körülményeibe bepillantást engedő írásunk kiegészítéseként röviden áttekintjük a modell 1969 és 1982 közötti volános történetét is.

Az új generációból elsőként a GC 15-85 forgalmi rendszámú autóbuszt állította forgalomba a MÁVAUT 1969. november 20-án. A világoskék fényezésű, légkondicionált, elsősorban nemzetközi járatokon szolgáló jármű éveken át messziről feltűnő volt az Engels téri autóbusz pályaudvaron. A kék fényezésen fekete csík futott végig, és a buszra elsőként festették fel az 1970-ben létrehozott volán vállalatok jellegzetes „csiga alakzatú” emblémáját, igaz a később megszokottnál nagyobb méretben.

A hazai piacon közforgalomba a két prototípust követően 1970-ben a budapesti 20 sz. Volán vállalathoz került 56 darab, valamint a miskolci 3 sz. Volán Vállalathoz egy darab Ikarus 250-es. Ezek között 40 darab 250.01 kivitelű dönthető üléses és 16 darab 250.05 kivitelű duplaüléses autóbusz volt. A széria – és egyben „MÁVAUT” színezésű – utolsó járművét  (GC 34-76) 1971. március 9-én adta át a gyártó. 

Az alacsonyabb komfortfokozatot nyújtó 250.05 kivitelű autóbuszok ülése teljesen azonos volt az ugyanabban az évben szállított Ikarus 55.21 hagyományos kivitelű farmotoros autóbuszok dupla ülésével. Ebben a 16 járműben (GC 2926-2931, 2933-2941, 2984) nem volt egyénileg szabályozható légbefúvó és olvasólámpa sem. Megkülönböztetésképpen ezeken a feszített lemezre 3 piros csíkot festettek.

A többi, 250.01 kivitelű autóbusz 49 darab bordó műbőr bevonatú, vékonytámlájú, különösen kényelmes üléssel volt felszerelve. Az ülések döntését könnyen kezelhető krómozott acélkarok biztosították. A mennyezetet perforált burkolat borította, ahonnan az egyénileg szabályozható légcsatornás légellátáson túl központi légfrissítést biztosítottak. Az autóbuszokon a korai szériákra jellemző futómű meghibásodások miatt a túlterhelés biztos elkerülése céljából tilos volt állóutast szállítani.

Ikarus 200-as családból az első és egyben utolsó az 1970-71 évi 250-es sorozat volt, amelynél a járművek oldalára külső táblatartót szereltek. Ezeken az iránytáblákat mindvégig használták, amíg a járművek menetrend szerint járaton közlekedtek. Az Ikarus 255-ösök és 266-osok esetében már kezdettől fogva a szélvédőn, illetve az utasablakon belüli reláció tábla tartót alkalmaztak.

Az Ikarus 250-esek első 56 darabos szériáját üzemeltető budapesti 20 sz. Volán a  komfortos járműveket már 1976 és 1979 között selejtezte. Ezekből csak 5 kocsi kapott fehér rendszámot, amelyek közül négy a nyíregyházi Volán Dózsa SC-hez került (GC 28-25, 28-48, 28-59, és 28-61), a GC 29-39 rendszámú jármű pedig a Váci Mihály Általános Iskola és Diákotthoné lett. A többi járművet elbontották.

1976. május 14-én érkezett a 20. sz. Volán Andor utcai telephelyére az a citromsárga – krém színezésű tárgyalóbusz, amely a MÁVAUT – Volán történetének második légkondicionált autóbusza volt. A járművet konyhával, tárgyalószékekkel és külön dízelmotorral működtetett Thermo King típusú légkondicionáló egységgel szerelték fel. Az autóbuszt reprezentatív utazásokra tartották fenn, legtöbbször a vállalat Andor utcai telephelyének Thán Károly utcai kerítésénél tárolták. 1989-ben vonták ki a forgalomból.

Az eddig tárgyalt járművek mellett további három, exportból visszamaradt 250-es került a 20. számú Volánhoz. Az 1976-os gyártású GC 94-35 és GF 03-23 rendszámokat viselő bordó – krém fényezésű 250.12-es kivitelek, valamint egy 1977-es gyártású 250.13-as autóbusz.

Ezt követően csak 1981-82-ben érkezett a 20. sz. Volán Vállalathoz további 3 darab használtan vásárolt Ikarus 250-es (GF 43-31 1971. évi 250.08-as, GF 43-32 1972. évi Ik 250.09-es és a BU 68-89 1975 évi gyártású Ik 250.12-es autóbuszok). 1984-től a már Székesfehérváron gyártott és jelentősen módosított kivitelű Ikarus 250.59 típusjelű autóbuszokból először a 14. sz. Volán Vállalat, majd több más vidéki volán is szerzett be, de a legnagyobb mennyiségben a fővárosi – ekkor már Volánbusz – volán vállalat helyezett üzembe Ikarus 250-eseket. Mindösszesen 249 Ikarus 250-es közlekedett a volánok társaságoknál, melyek közül számos példány az 1990-es évek első felében a volt NDK területéről érkezett vissza Magyarországra.